Bejelentés


Nyagyfalu zarándokhely


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








Tudomásul kellett vennie, hogy az élet több mint pénz, hatalom és szórakozás

Akit villámcsapás ért A kolumbiai fogorvosnő Dr. Gloria Polo Ortiz, sikeres, és a társaságban is elismert asszony volt. Tudomásul kellett vennie, hogy az élet több mint pénz, hatalom és szórakozás Belevágott a villám – visszatért a való életbe Ez az írás eredeti előadások részeinek fordítása, amelyeket Dr. Gloria Polo Ortiz asszony, egy kolumbiai fogorvosnő tartott (plébániák és közösségek meghívására, vallási rádió- és TV-műsorokban elhangzott interjúkban spanyolul), aki ma Bogotában él, és mint fogorvos keresi kenyerét. Dr. Polo asszony 1958. november 30-án született és 1995-ben, amikor villámcsapás érte, 36 éves volt. Dr. Polo asszony nagy súlyt fektet arra, hogy a terjesztés, az írásbeli bizonyítékok, DVD-k, CD-k és egyéb dolgok forgalmazása semmiféle haszonszerzéssel ne járjon. Fogorvosi keresetéből tartja el magát. Előadásaiért nem kér, és nem is fogad el honoráriumot. A Római Katolikus Egyház papjai és közösségei sok helyre hívják bel-és külföldre. Van egy lelki vezetője, aki egyben a gyóntatója is. Ő Főtisztelendő Wilson Alexander Mora Gonzalez, bogotai Szent Kereszt Plébánia /Parroquia „La Santa Cruz”/ papja. A túlvilági bíróságon átélt élménye következtében elkötelezte magát a lelkek mentésére, ahol azt a megbízást kapta, hogy ezt a tanúságtételt ne csak 1000-szer, hanem 1000-szer 1000-szer adja elő. Ez a tapasztalat arra szolgált, hogy életét gyökeresen megváltoztassa, és teljes erővel és lehetőségeihez mérten mentse a lelkeket, és küzdjön az Új Evangelizációért a mai világban, amit az elhunyt pápa, II. János Pál is nagyon sürgetett. Missziós tevékenységében nagy támasza volt férje Luis Fernando RICO RAMIREZ (szül. 1957. május 25.), aki 2006. október 7-én szívelégtelenségben váratlanul meghalt. (Az utószóban Gloria mesél a történtekről.) A német nyelvterületen kiadja: ANE/Apostolat der Neu-Evangelisierung - Koordinationsbüro für den deutschen Sprachraum, Postfach 102  AT-Wien-Austria ANE a katolikus egyház laikus közössége, amit 1999. május 1-jén 1999/118 a cochabambai érsek René Fernandez Apaza a katolikus egyház jóváhagyásával alapított. /§113-123 és 298-329 CIC Codex luris Canonici / Dr. Gloria Polo hihetetlen története Illúziótól a valóságig Ezt a tanúságtételt az eredetileg spanyol nyelvű előadásokból fordították németre. A szöveg beszámolókban, újságokban, TV-ben, rádióban, valamint interneten szabadon terjeszthető a következő feltételekkel: 1. A szöveget sem lerövidíteni, sem megváltoztatni nem szabad, nem szabad kiemelni a szövegösszefüggésből mondatokat. A szöveget, ill. képeket nem szabad árusítani vagy bérbe adni, kereskedelmi célra használni. Továbbá a szöveg eredetét világosan jelezni kell az internetcímmel együtt: www.gloriapolo.net vagy Apostolat ANE, Postfach 102, AT_1011Wien_Austria 2. Ezeket az oldalakat, ill. másolatait csak ingyen, esetleg önköltségi áron lehet felhasználni és terjeszteni. Az internetcímen Dr. Gloria Polo esetéről több nyelven olvashatunk beszámolót, az oldalak szabadon látogathatók. /Köszönetek/ Tartalom Bevezetés Aki kételkedik, vagy nem hisz Isten jelenlétében, aki azt hiszi, hogy a másvilág csak a filmesek szüleménye, és azt gondolja, hogy a halállal minden véget ér, olvassa el ezt az írást. De elejétől a végéig olvassa el, s legyen bármilyen szkeptikus, megváltozik a véleménye. Ez megtörtént eset, egy baleset, amelyet dokumentáltak. 1995-ben történt. Dr. Gloria Polo, a kolumbiai fogorvosnő egy balesetben „meghalt”, azaz olyan súlyosan megsérült, hogy napokig kómában feküdt, s csak gépek tartották életben. Ha ezeket lekapcsolták volna, azonnal meghal. A kezelőorvosok már teljesen feladták és le akarták kapcsolni a gépekről. Csak a testvére, – aki szintén orvos volt, – ragaszkodott ahhoz, hogy továbbra is tartsák életben. A kóma ideje alatt a másvilágon tartózkodott, s azért jöhetett vissza, hogy tanúságot tegyen azoknak, akik nem tudnak hinni. Ő tehát fontos üzenetet hozott nekünk. De olvassák el, hogy az ő szájából hallják. Gloria misztikus élményével pillantást vethetett az „Élet könyvé”-be, melyről itt világosan beszámol. Az üzenet és élmény lényege az Isten mérhetetlen szeretete és irgalma az emberek iránt. Ez ugyanaz a téma, amiről a jelenlegi pápa, XVI. Benedek az első, „DEUS CARITAS EST” (Isten a szeretet) című enciklikájában beszél. Isten újra és újra bizonyítékokat ad, mégis tagadjuk jelenlétét. Dr Gloria Polo Ortiz tanúságtétele A villámcsapás   100 Jó reggelt, Isten hozott benneteket kedves testvéreim az Úrban! 101 Nagy öröm, hogy itt lehetek, s megoszthatom veletek azt az ajándékot, amit Isten adott nekem. 102 Az, amit önöknek elbeszélek, 1995. május 5-én a Bogotai Nemzeti Egyetemnél történt délután 16:30 körül. 103 Fogorvos vagyok. Én és 23 éves unokaöcsém, aki szintén fogorvos, a disszertációnkon dolgoztunk. Ezen az esős pénteki napon együtt mentem vele és férjemmel a fogorvosi fakultásra, hogy elhozzuk a szükséges könyveket. 104 Unokaöcsémmel egy kis ernyő alatt mentünk. Férjemen vízhatlan kabát volt, és közvetlen a könyvtár fala mellett haladt. Mi pedig, hol az egyik, hol a másik oldalon haladtunk, hogy kikerüljük a pocsolyákat. 105  Észre sem vettük, hogy egy fasor közelébe értünk, és ahogy ide-oda ugráltunk, belénk csapott egy villám, ami olyan erős volt, hogy elszenesedtünk. Unokaöcsém ott a helyszínen meghalt. 106 A villám hátulról vágott bele, és az egész belső része elégett. Külseje teljesen épp maradt. Bár fiatal volt, nagyon istenhívő volt. Különösen a kis Jézust tisztelte. Nyakában egy kvarckristályba helyezett Kisjézus képet viselt. A törvényszéki szakemberek azt mondták, hogy a villámot a kvarckristály vonzotta. 107 A villám közvetlenül a szívébe hatolt. Azonnal leállt a szíve. Belső szervei a magas feszültség következtében elégtek, aztán a villám a lábán keresztül távozott a testéből. Az újraélesztési kísérletek eredménytelenek maradtak. A test külső részén nem voltak láthatók égési nyomok. 108 Engem a karomon át ért a villám, külsőleg is és belsőleg is megégett a testem. A rendbejött alkatomat, amit most itt látnak, az Isten irgalmának köszönhetem, ez a mi jóságos és mindennél jobban szeretett Istenünk kegyelmének a bizonyítéka. 109 Ez a hatalmas erejű villám elégetett rajtam minden húst, a mellem is eltűnt. Különösen baloldalon, ott lett egy nagy lyuk. Nem volt már rajtam hús, bordáim, hasam, altestem, lábaim és a májam is elszenesedett. 110 Jobb lábamon át távozott a villám, vesém, tüdőm és a petefészkem is erősen megégett. 111 Spirállal védekeztem a gyermekáldás ellen. Ez az eszköz rézből van, ami jó elektromos vezető. Ezért égett úgy meg a petefészkem. Olyan kicsi lett, s úgy nézett ki, mint 2 összeszáradt szőlőszem egy elszáradt venyigén. 112 Leállt a szívem és gyakorlatilag teljesen élettelen voltam. Testem rángott és vibrált az elektromos ütéstől. A nedves talaj elektromos töltés alatt volt, ezért abban a pillanatban senki nem tudott segítségemre sietni, hosszú ideig lehetetlen volt hozzámérni. A csoda, amit az Úr tett velem 113 És ennél a balesetnél, megégésnél, a szívleállásnál, amikor nem tudtak a segítségemre jönni, megtapasztaltam a nagy jóságot, kegyelmet. Úristenünk minket szívébe zárt, és mindnyájunkat újra és újra hív, hogy térjünk vissza hozzá 114 Három tényt szeretnék említeni, melyet igazol a testem. A szívleállás - az agy nem jut oxigénhez és ezzel maradandó károkat szenved. 115 (A szívleállás orvosi kommentálása: Csak azonnali újraélesztéssel lehet az életet megmenteni, de 3 perces szívleállás, s ezzel az agy oxigénellátásának a hiánya miatt az agy visszafordíthatatlan károsodást szenved.) 116 Annak ellenére, hogy hosszabb ideig nem volt szívműködésem, gépekre kapcsolva kómában feküdtem, nem szenvedtem agykárosodást, amint önök is megállapíthatják. 117 A bogotai kórház sok orvosa bizonygatta a húgomnak, aki maga is orvos volt, hogy le kellene kapcsolni a gépekről, mert teljesen reménytelen, nincs már értelme. Ennek ellenére a húgom makacsul és kórházi befolyását kihasználva elérte, hogy ne kapcsoljanak le. Micsoda csoda, amelyre nincs orvosi magyarázat! 118 Ugyanilyen csoda az is, hogy az elüszkösödött vesém és tüdőm működni kezdett. Az orvosok nem végeztek vértisztítást (dialysis) a veseműködés hiánya miatt, nem tartották fontosnak, mert úgy gondolták, már úgy sincsenek túlélési esélyeim. És az orvosi vélemények ellenére a veséim működésbe léptek. 119 Éppolyan nagy csoda, hogy a bőröm kezdett helyrejönni. Az egész testem, miután lehúzták az elégett bőrt, egyetlen nyílt seb volt. Látható volt a nyers hús és mérhetetlen volt a fájdalmam. Úgy égett mindenem, mintha tűzben lennék, kívül, belül, minden lélegzetvételnél. 120 Csak a lábam nem éreztem. Amikor megtisztították a nyílt sebeket, a lábamat egyáltalán nem éreztem, máshol viszont leírhatatlan fájdalmaim voltak. A lábak elszenesedett fadarabhoz hasonlítottak, egészen feketék voltak. 121 Egy hónap múlva azt mondták az orvosok: „Hihetetlen az a hatalmas csoda, amit Isten tett veled. Csodálatosan rendbejött a bőröd. Néhány helyen vékony hártya képződött, de még sok helyen vannak benne nyílt részek. De azok a helyek, ahol már vékony bőr van, reményt adnak arra, hogy az egész testet újra védő bőr fogja borítani. A lábakkal viszont gond van, nem tudunk már semmit tenni, sajnos amputálni kell. 122 Régen nagyon sportos voltam, aerobik-fan. Amikor azt mondták, le kell vágni a lábamat, csak arra gondoltam, amilyen gyorsan csak lehet, el kell menekülnöm a kórházból. El kell mennem innen, hogy megmentsem a lábam. Az orvosok kimentek a kórteremből, felemelkedtem a betegágyamból, hogy elfussak, de már az első lépést sem tudtam megtenni, nem tudtam lábra állni, hasra estem, mint egy béka, amelyik először próbál ugrani. 123 Fel kellett emelniük a földről, és az 5. emeletről felvittek a kórház 7. emeletére. És tudják, kivel találkoztam ott? Egy olyan asszonnyal, akinek térdtől le volt vágva a lába, és arra várt, hogy a felső részt is amputálják. Mikor láttam ezt az asszonyt, arra gondoltam, mennyi pénz kellene egy új láb vásárlásához. 124   De a világ összes aranyáért sem lehet lábat venni. Milyen csoda, hogy van lábam. Amikor le akarták vágni, akkor gondoltam csak arra, hogy soha nem köszöntem meg az Úrnak, hogy van lábam. Ellenkezőleg, gyötörtem a lábam és magam hízási hajlamom miatt, nehogy súlyfeleslegem legyen. 125 Éheztem, mint egy bolond, két kézzel szórtam a pénzt diétákra és kúrákra, hogy karcsú legyek. Az egész vagyonomat erre költöttem. 126 És egyszer csak látom, hogy a lábaimon nincs izom, cérnavékonyak, feketék és tele vannak lyukakkal. És most köszönöm meg az Úristennek a torz lábam. Egyszerre drágák lettek számomra. Nem a formájuk, hanem a funkciójuk lett drága. Egyszerűen az, hogy vannak, az volt fontos. Ezt köszöntem meg az Úrnak, és azt mondtam: „Uram, köszönöm azt a második lehetőséget, amit adtál nekem. Nagyon köszönöm a lehetőséget, amit nem érdemeltem meg. Csak egy apróságot kérek, egy egészen kicsit. Hagyd meg nekem ezt az elcsúfult lábam. Csak annyira tudjam mozgatni, hogy legalább félig fel tudjak emelkedni. Hagyd meg legalább olyannak, amilyen most. Nagyon hálás leszek neked.” 127 S egyszer csak elkezdtem érezni a lábam. Pénteki nap volt. S péntektől hétfőig ezek a fekete gyufaszálak, melyek élettelenek voltak, és úgy néztek ki, mint egy pohár sötét limonádéban a légbuborékok, pirosodni és világosodni kezdtek. Érezni kezdtem, hogy az elszenesedett lábamban áramolni kezd a vér. 128 Mikor az orvosok hétfőn vizitelni jöttek, hogy az amputálás előtti utolsó vizsgálatokat elvégezzék, elcsodálkoztak, mikor felkeltem az ágyból, lábra álltam és megtartottak a lábaim, nem estem el. Megvizsgáltak, többször megfogták a lábam, nem hittek a szemüknek, nem akarták elhinni. 129 Megmutattam nekik, mennyire tudom mozgatni. Közben borzalmas fájdalmaim voltak. De azt hiszem, soha nem örültem még annyira a fájdalomnak, mint amit ezekben a percekben a lábamban éreztem. A lábaim visszatértek a testemhez. Ez orvosilag egyáltalán nem magyarázható, csak csodálkozni tudtak az orvosok. 130 A 7. emeleti osztály főorvosa azt mondta: „Tudja Gloria, 38 éves orvosi pályafutásom alatt soha nem láttam még ilyen csodát, mint ami az ön lábával történt.” 131 És nézzenek ide, kedves testvéreim az Úrban, itt van a rendbejött lábam. Nem elbizakodottságból, nem hiúságból, hanem Isten dicsőségére dicsekszem vele önöknek, és azért mutatom, hogy Urunknak, élő Istenünknek mérhetetlen szeretetét és hatalmát igazoljam. (Kommentár: Gloria ide-oda megy a pódiumon, Isten csodájának láttán tapsolnak.) 132 A másik nagy csoda, amit az Úr tett velem, a következő: Nem volt már mellem. Képzeljék el, büszke, hiú nő voltam. Az volt a mottóm, hogy „egy nőnek meg kell mutatni a bájait, és ki kell azt használni, amit a természettől kapott.” 133 Azt mondtam magamban, mivel szépek a melleim, a lábam és általában az alakom, meg kell mutatnom, mindig kihívóan mutogattam női bájaimat. Ruházatommal feltűnően kiemeltem a vonalaimat, riszáltam a csípőmet. Emiatt mindig felfigyeltek rám. Kivágott ruhákat hordtam, hogy megmutassam és kihangsúlyozzam mellem szépségét. Lábamat is szépnek találtam. 134 És nézzétek, kedves testvéreim az Úrban, hiúságom e részei égtek meg a legjobban. Ezek szenesedtek el, vagy tűntek el. 135 Nézzük tovább Isten csodálatos tetteit. Orvoshoz jártam sportaktivitásom és teljesítményeim fokozása céljából. Képzeljék el azt az orvost, aki megszokta, hogy egy öntudatos, büszke nőt lát, aki mint egy bolond, testi szépségéért gyógyszereket és drogokat szed, falja, mint egy szemetes akna, - ez az orvos sportos aktivitásomat egyszerre szénné égve, megsemmisülve látja. Nem akart hinni a szemének. Minden lehetséges vizsgálatot, még nukleáris orvosi készülékeket is bevetve, elvégzett. 136 Később azt mondta: „Tudja, Gloria ezt azzal a kis darab májjal, ami megmaradt önnek, túlélheti. De a petefészek teljesen összezsugorodott, elszenesedett, beszáradt, összeszáradt szőlőszemre hasonlít, ezért soha nem lehet már gyereke.” 137 Gondoltam magamban, köszönöm Istenem, legalább ezektől a gondoktól megszabadítottál. Tehát terméketlen vagyok. Hála és tisztelet ezért neked, legalább egy gonddal kevesebb. 138 Másfél évvel később feszülést és viszketést éreztem ott, ahol a melleim voltak, a bordáimat már több bőr fedte, emelkedni kezdett a bőr. Fájdalmakat éreztem, s egyszerre csak láthatóvá vált a mellem. Növekedni kezdett. Számomra furcsa és megmagyarázhatatlan volt, hogy ismét lett mellem. 139 És tudjátok mi volt az oka? Megállapítottam, hogy várandós vagyok. Várandós, az összezsugorodott petefészek ellenére. Isten így visszaadta a mellem. S ilyen mellel már abban a helyzetben voltam, hogy csodálatos, egészséges kislányomat anyatejjel táplálhattam. 140 Legfiatalabb lányomat Maria Josénak hívják. Helyreállt a menstruációm, újra normalizálódtak a női hormonok. Petefészkem ismét termelt petesejtet. 141 Ezek azok a nagy csodák, amit Isten velem, és a testemmel tett, s amiért tanúságot teszek. A történések másik oldala   142 Jól figyeljetek ide! Ez a baleset testi, materiális, fizikai része volt. A másik oldal sokkal szebb, elképzelhetetlen, csodálatos élmény. 143 Én (a lelkem) egy gyönyörű fehér alagútban találtam magam. Fehér fény vett körül, egy leírhatatlan fehér fény, mely boldogsággal, békével töltött el. Az érzések emberi szavakkal ki sem fejezhetők. Nincsenek arra szavak, amelyek ennek a pillanatnak a nagyságát kifejeznék. Borzasztóan nagy extázis, leírhatatlan élmény. Nem értem, miért tekintik a halált büntetésnek. Megszűnt a tér és az idő. 144 Ebben a fényben haladtam előre, örömmel és boldogan, semmi nem nyomasztott ebben az alagútban. Ahogy felnéztem, az alagút végén olyasmit láttam, mint a Nap, egy fehér fényt (csak azért mondom fehérnek, hogy megnevezzek egy színt) és annak világosságát. Semmivel nem tudnám összehasonlítani, nincs a földön ilyen szín. Ez a fény számomra olyan volt, mint a nagy szeretet és a béke forrása, bennem és körülöttem. Ilyet a földön nem ismertem. 145 Mialatt haladtam előre az alagútban, arra gondoltam, hogy hiszen én meghaltam. Ebben a pillanatban eszembe jutottak a gyerekeim, és jajgatni kezdtem: „Ó Istenem, a gyermekeim. Mit szólnak a gyerekeim?” 146 Anya voltam, mindig elfoglalt, tele stresszel, soha nem volt rájuk időm. Korán mentem el otthonról, hogy meghódítsam a világot, és csak késő este tértem haza. Képtelen voltam a családommal és a gyermekeimmel foglalkozni. Most az igazság fényében, szépítés nélkül láttam az életemet, és szomorúság fogott el. 147 Belső ürességet éreztem gyermekeim távolléte miatt Újra felnéztem és valami nagyon szépet láttam. Egy pillanat alatt. Egyszerre láttam mindenkit az életemből, élőket és holtakat egyaránt. Átöleltem dédszüleimet, nagyszüleimet, szüleimet, akik már meghaltak. Csodálatos teljessége volt ez a pillanatnak. 148 Megállapítottam, hogy a reinkarnációval becsaptak. Ezzel öngólt lőttem, mert mindig fanatikusan védtem ezt az elképzelést. Azt mondták nekem, hogy a nagymamám valaki másba költözött, de nem mondták meg, hogy kibe, mert a jóslás, amivel kiderítették volna, túl drága lett volna, ezért már nem folytattam tovább. 149 Gyakran találkoztam emberekkel, akikről azt hittem, hogy beléjük költözött az ükapám vagy a nagyapám. Ugyanígy átöleltem az ükapámat és a nagypapámat. És így volt ez minden emberrel, akivel csak megismerkedtem. Most átöleltem az igazi nagyapámat és ükapámat, és egyszerre minden ismerősömmel találkoztam. Így történt ez minden emberrel, akit valaha ismertem, minden vidékről, ahol valaha jártam, élőkkel és holtakkal, egyetlen pillanat alatt. 150 Csak a lányom ijedt meg, amikor így átöleltem. Érezte, – akkor éppen 9 éves volt – valóban érezte ezen a világon az ölelést, amikor kómában feküdtem és az életemért aggódtak. 151 Normál körülmények között az ilyen túlvilági ölelést nem érzékelik. Ebben a csodálatos állapotban megállt az idő. Csodálatos volt hús és test nélkül. 152 Már nem úgy láttam az embereket, mint korábban. Életemben mindig azt néztem: kövér, vékony, csúnya, sötétbőrű, jólöltözött vagy nem. Eszerint osztályoztam őket, ezért tele voltam előítéletekkel. Ha másokról beszéltem, mindig cinikusan kritizáltam. 153 Most itt egészen más volt. Itt nem volt emberi test. Az emberek belsőjét, gondolataikat, érzéseiket láttam, amikor átöleltem őket. Milyen szép volt. Amíg mindegyiket öleltem, egyre följebb kerültem. 154 Ily módon tele békével és boldogsággal jutottam tovább. Minél magasabbra jutottam, annál világosabb lett számomra, hogy csodálatos illúzió részese voltam. Az út végén egy tavat láttam, egy csodálatos tavat, szebbnél szebb fákkal körülvéve. Olyan szép volt, hogy el sem lehet mondani. 155 Ugyanolyan szépek voltak a minden színben pompázó illatos virágok. Nincsenek szavak, amelyekkel ez kifejezhető volna. Ez mind a szeretet volt. 156 Volt ott két fa kissé összeborulva. Úgy tűnt, mint egy bejárat. Minden egészen más volt, mint amilyet mi ismerünk. A színek se hasonlítanak a mieinkhez. Mindez kimondhatatlanul szép. 157 Ebben a pillanatban megláttam az unokaöcsémet, akivel együtt ért a baleset. Bement abba a csodálatos kertbe. Tudtam és éreztem, hogy én oda nem tudok és nem is szabad belépnem. A legnagyobb vágyam az volt, hogy oda bemehessek. Az első visszatérés 158 Ebben a pillanatban meghallottam a férjem hangját. Megtört szívvel kiabált és lelke mélyéből sírt. „Gloria, mi történt? Ne hagyj egyedül! A gyerekeknek szükségük van rád. Gloria, gyere vissza. Ne légy gyáva és ne hagyj itt minket egyedül!” 159 Ebben a pillanatban hirtelen fölülről láttam mindent. Láttam a férjem, ahogy fájdalmasan sír. Tiszta vér volt. Bár őt nem érte a villám, de az elektromos töltés nagy energiahullámai felemelték és ide-oda dobálták. Mint a gumilabda, pattogott a testünk. Ekkor sérült meg a férjem, s ezért voltak véres sebei. 160 Ekkor az Úr megengedte nekem, hogy visszatérjek, de én nem akartam. Ez a béke, ez a boldogság megragadott engem. El se tudják képzelni, milyen szomorú voltam, hogy vissza kellett térnem. Fokozatosan kezdtem lefelé, a testem irányába mozogni. 161 Mindenki – kivéve azokat, akik öngyilkosok lettek – megtapasztalják Isten apai ölelését, ezért látják ezt a fényt és érzik a mérhetetlen szeretetet, amely mindenkit eltölt. Az atya mindnyájunkat átölel, mert ő egészen kivételes módon szeret minket. 162 Így mutatja meg, milyen nagy a szeretete. De Isten senkit nem kényszerít, gyakran előfordul a földön, hogy saját akaratunkból Isten nélkül élünk. Mindnyájan választunk apát. Ha Istent fogadjuk apánknak, utána igazodunk, betartjuk a szeretet parancsait, vagy a Sátán mellett döntünk, aki a „hazugság apja”, akitől a bűn és gonoszság ered, aki csak gyűlöletet és megvetést ismer és terjeszt a világban. 163 Ez után az atyai ölelés után átad minden lelket annak az apának, akit az ember a Földön szabad akaratából apának választott. Ha úgy döntöttünk a földön, hogy Isten nélkül élünk, nem kényszerít arra, hogy örökre vele maradjunk. 164 Láttam, hogy élettelen testem a bogotai orvosi egyetem egyik osztályán, egy hordágyon feküdt. Láttam az orvosokat, hogyan fáradoztak, hogy az elektrosokk készülékkel újraindítsák a szívem. 165 Előzőleg az unokaöcsém és én, két órát feküdtünk a földön, mert a villámcsapás következtében testünk elektromossággal volt feltöltve, és nem lehetett hozzánk érni. Csak később tudtak törődni velünk, s akkor kezdődhetett az újraélesztésem. 166 Nézzenek ide. Lelkem a testemhez ér, lelkem lábával megérinti a fejem helyét (Gloria közben azt a részt mutatja a fején). A lélek ugyanis emberi testünk képmása más formában. 167 Ebben a pillanatban nagy erejű szikra futott át rajtam, s ismét kényszerítettem magam bele a testbe, úgy tűnt, mintha beszippantana. A testbejutás végtelen fájdalmat okozott, mert minden oldalról éreztem, hogy szikrázik. Olyan érzésem volt, mintha egy szűk kis helyre préselnének be. 168 De ez volt a testem. Olyan volt, mintha felnőtt mérettel bébi ruhába nyomnának, ami mintha drótból lenne. Borzalmas fájdalom volt. Ettől a perctől kezdve, megégett testem fájdalmait kezdtem érezni. Mérhetetlenül fájt. Minden borzalmasan égett, füstölt, párolgott. 169 Hallottam, hogy kiabálnak az orvosok: „Magához tért. Magához tért.” 170 Magukon kívül voltak az örömtől, de nekem rettenetes fájdalmaim voltak. Lábaim feketék és üszkösek voltak. Egész testem húsos seb volt, ahol egyáltalán volt még hús. A hiúság 171 Legnagyobb, legelviselhetetlenebb fájdalmam a hiúságom miatt volt. Ez másfajta fájdalom volt. Ez a világi nőé, egy emancipált asszonyé, egy önálló, öntudatos, jogtudó szakemberé, professzornőé, akadémikusnőé, intellektuellé, egy tanult üzletasszonyé, egy olyan emberé, aki szerepet akart játszani. 172 Ugyanakkor a testem, a szépség, a divat rabszolgája voltam. Napi 4 órát töltöttem aerobikkal, masszázzsal, diétával és injekciókkal, amit ilyen téren csak el lehet képzelni. 173 A legfontosabb a testem szépségének bálványozása volt. Ezért áldozatokat is vállaltam. Ez volt az életem. Egész életemet külső szépségemnek szolgálata jellemezte, testkultúra csupán. 174 Gyakran mondtam, arra való a szép mell, hogy megmutassuk. Miért rejtsem el? Ugyanezt mondtam a lábamról. Tudtam, hogy formás lábam és jó alakom van. 175 S egyszer csak elborzadva állapítom meg, hogy egész életem a testápolás töltötte ki. Ez volt életem és érdeklődésem középpontjában: saját testem szeretete. 176 S most alig van testem. Ahol a mell volt, látható lyukak vannak, különösen bal oldalt. Lábaim borzalmasan néztek ki, csupasz csontkórók, elszenesedve, feketén, mint egy elégetett karaj. Igen, testem minden része, amit oly nagyra értékeltem és ápoltam, elszenesedett és használhatatlan lett. A kórházban 177 Végül a Szociálbiztosító kórházába szállítottak. Rögtön a műtőbe vittek. Gyorsan operálni kezdtek, és eltávolították az égett bőrszövetet. 178 A narkózis alatt másodszor is megállt a szívem. Amikor megállt a szívem, másodszor is elhagytam a testem, és néztem, mit csinálnak velem az orvosok. Láttam, hogy aggódtak az életemért, és milyen sietősen akartak minden eszközzel újraéleszteni. Én is izgultam az életemért. 179 Leginkább a lábam miatt féltem. Még mindig bennem volt a büszkeség, hogy ez a test és a lábak az enyémek, s lenne hozzá erőm sporttal és gyakorlatokkal edzeni, hogy mindenki csodálja. Akkor hirtelen borzasztó dolog történt… 180 Mielőtt folytatom, kedves testvéreim az Úrban, be kell vallanom, hogy álltam a vallással. Ebben is, mint egész életemben „diétáztam”. Tehát a kapcsolatom az Istenhez egy diétázó katolikusé volt. Fontos, hogy tudják, rossz katolikus voltam. 181 Kapcsolatom Istenhez abból állt, hogy vasárnaponként elmentem a szentmisére, ami 25 percig tartott. Mindig olyan misét választottam, ahol a pap nagyon keveset beszél, mert untatott a prédikáció. Kínlódás volt számomra, amikor a pap hosszan beszélt. 182 Ennyi volt a kapcsolatom Istennel. Olyan kényszer. Ezért tudtak engem a világi áramlatok, divatos jelenségek a hatalmukba keríteni. Olyan szélkakas voltam. Ami épp a legújabb, a racionalizmus és a szabadgondolkozás divatja volt, arra hajlottam. 183 Hiányzott az ima ereje, hiányzott a hit. Nem hittem a kegyelem és a szentmiseáldozat erejében. Amikor szakmailag továbbképzésen vettem részt, specializálódtam, akkor lettem a leginkább ingatag. 184 Egyik nap az egyetemen azt hallottam egy katolikus paptól, hogy nem létezik se ördög, se pokol. Ez volt az, amit hallani akartam. Mindjárt azt gondoltam, ha tehát nincs ördög és pokol, mindannyian a mennybe jutunk. Nincs mitől félni, azt csinálhatok, amit csak akarok. 185 Amiért most nagyon szomorú vagyok és szégyennel vallom be, hogy ez, hogy nem létezik ördög és pokol, az utolsó kapcsolat volt, ami a templomhoz kötött. Az ördögtől való félelem volt az, ami miatt kapcsolatom volt a templomi közösséggel. 186 Amikor tehát azt mondták, hogy nincs ördög és pokol, azt mondtam magamnak: „Miért kell nekem azon fáradoznom, hogy az „elavult egyház” szabályaihoz alkalmazkodjak, amikor mind az égbe jutunk, tehát tejesen mindegy, milyenek vagyunk, és mit csinálunk.” 187 Végül ez volt az oka, hogy az Úrtól végleg eltávolodtam. Eltávolodtam az egyháztól és szidni kezdtem, butaságnak és maradinak stb. neveztem. 188 Nem féltem már a bűn miatt, kezdtem teljesen megszakítani a kapcsolatot Istennel. De a bűnök nemcsak bennem voltak, hanem elkezdtem kifelé is terjeszteni és másokat is megfertőztem. 189 Negatív értelemben aktívvá váltam. Mindenkinek elkezdtem mesélni, hogy nem létezik ördög, ezt csak a papok találták ki, és később már azt is kezdtem mondani egyetemi kollégáimnak, hogy Isten sincs, s mi az evolúció termékei vagyunk stb. 190 Sok embert sikerült befolyásolnom Ezt azért kellett itt előrebocsájtanom, hogy a továbbiakat jobban megértsék. Valóban van ördög 191 Hallgassák csak, mi történt. Amikor ebben a borzalmas helyzetben voltam a kórházban, micsoda ijedtség! Egyszerre csak azt látom, hogy valóban vannak démonok. És most eljöttek, hogy magukkal vigyenek. 192 Magam előtt láttam ezeket a félelmetes ördögöket. Nem olyanok voltak, mint amilyeneket a földön képzeltünk. Borzalmasabbak ezek az ördögök. 193 Látom, ahogy kijönnek a műtő falából. Egész normális megszokott embereknek tűnnek, de ijesztő, szörnyű a tekintetük. 194 Gyűlölet sugárzik a szemükből. Egyszerre megértettem, hogy adósuk vagyok. Azért jöttek, hogy behajtsák, mert a bűnök ajánlatát elfogadtam. Ezért fizetnem kellett, s az ár én magam voltam. Eladtam a lelkem az ördögnek, üzleti kapcsolatba kerültem vele. 195 Bűneimnek következményei voltak. A bűnök a Sátán tulajdonai, nem adja grátisz, fizetni kell értük. Az ár mi magunk vagyunk. Ha tehát vásárolunk a boltjában, ki kell fizetnünk az áru értékét. Ennek legyünk tudatában! 196 Egyszerre csak minden bűnöm, amit az utolsó szentgyónásom óta elkövettem, életre kelt. 197 Minden bűnért fizetni kell, fizetünk lelkiismeret furdalással, belső békénkkel, egészségünkkel… 198 És ha törzsvásárlók vagyunk a Sátán szupermarketjében, és mindig csak az ő boltjában vásárolunk, végül magunkkal fizetünk. Az övéi leszünk. Eladjuk neki a lelkünket. De a legnagyobb rágalom, a főhazugság, az ördög legjobb trükkje, hogy ő csak a mesében van, egyáltalán nem létezik. 199 Ezek a szörnyű sötét alakok körülvettek, és világos volt, hogy azért jöttek, hogy magukkal vigyenek. 200 El se tudják képzelni azt az ijedtséget, azt a borzalmas félelmet, hogy az intelligenciám, magas szellemiségem, tudásom, az akadémiai címem, a végzettségem semmit sem segítettek. Teljesen értéktelenek lettek. 201 A bűnök tehát lehúznak a mélybe, egészen a „hazugság apjához”. De ha mi sajnálatos mulasztásainkat és bűneinket (amiért fizetnünk kell), a bűnbánat szentségében Isten elé visszük, akkor Isten fizet. 202 Saját vérével és életével fizetett a keresztfán. Minden alkalommal így van ez, ha vétkezünk. Megszabadított a pokol kínjaitól, amit mi érdemeltünk ki, és amiért tartozunk a bűnök tulajdonosának. 203 Jézus Krisztus megváltott minket. Jogot adott nekünk az Ő országához, az Ő életéhez, mert Ő minket Isten gyermekeivé tett. 204 És akkor jöttek ezek a sötét fickók, hogy engem, mint tulajdonukat elvigyenek. 205 Láttam őket, amint kijöttek a falból, odajöttek. Sokan voltak, és hirtelen körülvettek. 206 Kifelé normálisnak néznek ki, de a tekintetükből gyűlölet, ördögi gyűlölet árad. És lélektelenek voltak, belül kiégtek. Megborzongtam és rettegtem, s rögtön éreztem, hogy démonok voltak. 207 Megértettem, hogy értem jöttek, mert tartozom nekik. A bűnt nem adják ingyen. Az ördög legnagyobb csalása és hazugsága az, hogy elhiteti az emberekkel, hogy nem létezik. Ez a stratégiája, s így mindent megtehet velünk, amit csak akar. Ez a hazug! 208 Félelemmel néztem, tehát mégiscsak van ördög. Már kezdtek körülvenni. El akartak vinni. El tudják képzelni a félelmemet? Színtiszta terror volt! 209 Az egész tudományom, észbeli képességeim és társadalmi helyzetem semmit sem számítottak. Forogni kezdtem a földön, és menekülni. A testemre vetettem magam, mert a testembe akartam bújni, de az már nem fogadott be. Szörnyű félelemmel küszködtem. 210 Futni kezdtem és menekülni. Nem tudom, hogyan, de átjutottam a falon. Nem akartam mást, csak el, a falon át mentem és egy ugrással a semmibe kerültem. Egy alagút belsejébe jutottam, amely hirtelen odakerült, és lefelé vezetett. 211 Először még volt egy kis világosság. Olyan fények voltak, mint a lép, és nyüzsögtek, mint egy méhkaptárban. Olyan sok ember volt itt, öregek, férfiak és nők és hangos kiabálással, durván, vad sörénnyel, csikorgatták a fogaikat. 212 Egyre lejjebb húztak a földbe, megállás nélkül mozgattak lefelé, hiába próbálkoztam mindig kijutni. Egyre kevesebb lett a fény, egyre sötétebb volt. Addig csúsztam ebben az alagútban, míg teljesen sötét nem lett. Tehetetlenül olyan sötétségbe merültem, amilyen a földön nincs, emberi szavakkal nem lehet leírni. 213 Fölül teljesen világos volt, lejjebb egyre sötétebb. El tudják képzelni, milyen öröm ért, amikor a fényben megláttam anyámat. Ő egészen világos volt. Már évekkel ezelőtt meghalt. 214 Egyszerre megértettem, hogy ezek a fehér köntösök, amilyennel anyám, mint a nap, fel volt öltöztetve, azok mind a szentmiseáldozatok voltak, melyeken életében részt vett. 215 Nem volt lehetőségem anyámhoz menni és nála maradni. 216 Védtelenül merültem be a sötétségbe, amelyhez nincs hasonló. A föld legsötétebb éjszakája is déli világosság ehhez képest. De ott a sötétség szörnyű fájdalmat, horrort, szégyent okoz. Minden rettenetesen bűzlik. Egyre több ijesztő figurát és lényt lehetett látni úgy elcsúfítva, hogy el se tudjuk képzelni. 217 A bűnök, kedves testvéreim az Úrban, nyomokat hagynak a lelkünkben. A nyomok megbélyegzik a lelkünket, mint sebek, égési hólyagok és formátlan lyukak. 218 A legszörnyűbb felfedezés az volt számomra, hogy a borzalmas bűz belőlem árad. Mennyi pénzt adtam ki életemben illatszerekre, légfrissítőkre, mert gyűlöltem a kellemetlen szagokat. Megállapítottam, hogy a sok szörnyű bűnöm nem a lelkemen kívül volt, hanem a belsőmben, a lelkemben és onnan árasztotta a kibírhatatlan bűzt. 219 Mindjárt láttam egy démont, egy csúnya bestiát, aki az én bűneimmel volt megbélyegezve. Mint anyám az Úr fényes ruhájába volt öltöztetve, úgy engem fekete szemeteszsákba öltöztetett be a bestia, maga az ördög. 220 Ebben az állapotban jutottam el egy lápvidékre, ahol sokan nyakig süllyedtek a lápba és nyögtek. Azt láttam, hogy ez a láp a bűnös szexuális kapcsolatok és perverziók magömléseiből áll, amiért mi, emberek a földön vagyunk felelősek. Spermák milliói ömlenek ki minden magömlésnél. 221 Azt a nemi aktust, amely szentségi házasságban történik, Isten megáldja. Ennél az aktusnál maga Isten van jelen ebben az életre szóló kapocsban, mint harmadik. Ez a szeretet, mellyel minden házastársi nemi aktus meg van áldva és meg van nemesítve. 222 A szentség alapja nélkül a szexualitás csupán szórakozás, kielégülés, egoizmus. Ezért szenvednek ezek az emberek az ingoványban, amelyet ezen a világon ők maguk féktelen szenvedélyükkel okoztak. Mindenki, aki ilyen szentség nélküli, bűnös, házasságon kívüli nemi aktust folytat, ebbe a mérhetetlen büdös lápba kerül és kimondhatatlanul szenved miatta. Szégyelli magát tette miatt. 223 Ebben a lápban egyszer csak felfedeztem a papát, nyakig ült a bűzlő folyadékban, fájdalmat éreztem és hangosan felkiáltottam: „Papi, mit csinálsz te itt?” Apám síró hangon válaszolt: „Lányom, ó, lányom, a házasságtörés, a hűtlenség.” 224 Ha egyszer ezt önök is átélik, talán emlékezni fognak ezekre a szavakra. Azt tudom nektek mondani, a legfájdalmasabb az embereket szerető Istent látni, aki egész életünkben mellettünk van és állandóan keres. Mennyire szenved ez a szerető Isten a bűneink miatt. 225 Ott mutatták meg nekem, milyen sokan imádkoztak értem, hány pap és hány apáca fáradozott azon, hogy jó útra térjek. És hogy megvetettem ezeket az embereket. Ordenáré megjegyzésekkel illettem ezeket a szent életű embereket. Az apácákat a következő kifejezésekkel illettem: „szent tyúkok”, „kielégítetlen vén satrafák”, „szentnek mutatkozó örökké klimaxos nők, akik az Úristen lábujjait nyalogatják, és fogalmuk sincs az emberek problémáiról” csak néhány a legártatlanabb elnevezések közül, amiket mondtam rájuk. 226 Tudják, odafent, mint egy nyitott könyvet látjuk az egész életünket, minden momentumát feljegyezték. Nemcsak a szavakat, amiket mondunk, hanem amit közben gondolunk, minden nyíltan látható előttünk. Gyakran elborzaszt a szavaink és gondolataink különbsége. 227 Elkövetett bűneink nemcsak számunkra, hanem környezetünk számára is következményekkel járnak, ezek romlott gyümölcsök, melyek környezetükben minden egészséges gyümölcsöt megfertőznek, és romlásnak indítanak. Nagy fájdalom a másik világban, ha látjuk, hogy bűneink nemcsak nekünk okoztak kárt, hanem a környezetünkben is széles körben rombolnak, és megmérgeznek mindent. 228 Ha tehát a bűnöket továbbadom, akkor mi lesz? – Ki áll hozzánk legközelebb? A gyermekeink. – Sajnos először a gyermekeimnek, a családomnak ártok vele. 229 Most hallgassatok ide, ne engedjétek el a fületek mellett: Ha az ember súlyos bűnt követ el, az ördög kezébe kerül, aki kényszeríti, mint egy pénzbehajtó, hogy írjon alá egy váltót, amely rögtön az övé lesz. 230 A legszomorúbb az, hogy a Sátán hozzánk intézett első megrendelése így hangzik: „Most menj, és hozzál ide mindenkit, aki téged körülvesz, és akivel kapcsolatban állsz!” 231 Az az anya, aki gyűlöl valakit és különböző dolgokat terjeszt embertársairól, vagy az az apa, aki erőszakos, vagy alkoholista, aki mindig részegen jön haza, vagy nem okoz neki problémát, hogy elvegye a másét, közvetlen környezetét, a saját gyermekeit teszi tönkre. 232 Visszaélés a szülői tekintéllyel, ha a gyermekeket nevelő szülők ezzel a magatartásukkal rossz példát adnak gyermekeiknek. 233 Csak a templomi szentségek segítségével lehet ezt az ördögi kört, mely generációkat köt össze, összezúzni. Csak a szentségek kegyelme és az ima ereje tudja kiszorítani és kizárni ezeket a bűnöket. 234 Valódi sötétség volt. Minden élt és mozgott. Miután tehetetlenül kicsúsztam az alagútból, hirtelen egy nyílt helyre értem. Kétségbe estem, s megpróbáltam vasakaratommal elmenni innen. 235 Ugyanolyan akarat volt ez, mint régen, amikor el akartam érni valamit. De ebben a helyzetben ez a vasakarat semmit sem ért. Fogoly voltam és nem tudtam szabadulni. Régi elképzelésemből és álmaimból semmi sem maradt. Hirtelen egészen kicsi, jelentéktelen lettem. 236 Akkor megnyílt a föld alattam. Úgy nézett ki, mint egy óriási száj, egy nagy pofa, egy torok. A föld élt, rengett!!! 237 Mérhetetlenül üresnek éreztem magam és alattam olyan félelmetes szakadék tátongott, amilyet leírni sem lehet. A legszörnyűbb pedig az volt, hogy itt Isten jelenlétéből és szeretetéből semmi nem volt érezhető. A reménynek még szikrája sem volt. 238 Erre a lyukra az volt jellemző, hogy megállíthatatlanul szippantott lefelé. Ordítottam, halálra rémültem, mikor láttam, hogy nem tudom elkerülni a zuhanást, szakadatlanul húz lefelé. 239 Ösztönösen tudtam, ha lezuhanok, soha nem jutok vissza, lejjebb és lejjebb fogok esni. Ez a lelkem, a szellemi lelkem halála volt. Örökre elvesznék. 240 A borzalmas horror alatt a szakadék szélén, megéreztem, hogy Szent Mihály arkangyal megfogja a lábam. A testem beleesett a lyukba, de ő tartotta a lábamat. 241 Szörnyű fájdalmam volt és nagyon féltem. Miközben a szakadék fölött lógtam, a démonok még azt a kevés fényt is zavarták, ami a lelkemben maradt, és rám rohantak. 242 Ezek a csúf kreatúrák olyanok voltak, mint a lárvák, a vérszívók, akik még ezt a kevés fényt is ki akarták irtani a lelkemből. Elképzelhetik az undoromat, amikor ezek rám másztak. 243 Ordítottam, mint az őrült, ordítottam. Ezek a szörnyek égettek. Ó, testvéreim az Úrban, valódi sötétség. Ez a gyűlölet, amely éget, amely ránk tekeredik, kizsákmányol, kiszipolyoz. Ezt a horrort nem lehet szavakkal leírni. A házasság szentsége 244 Szeretnék egy kicsit kitérni a házasság szentségére. A házasság szentségének nagy kegyelméről mesélek. Ha valaki templomban esküszik és igent mond, elkötelezi magát, hogy jóban és rosszban hű marad, akkor ezt ő magának a mennyei Atyának ígéri meg. Ő az egyetlen tanú, amikor ígéretet teszünk. 245 Ha meghalunk, megtaláljuk ezt az életünk könyvében. Láttam, hogy a fiatal párt az esküvő alatt egy csodálatos aranyköd veszi körül. A mennyei Atya ezt arany betűkkel írja az életkönyvükbe. 246 Ha az Úr testét és vérét fogadjuk, az Istennel és azzal a személlyel kötünk szövetséget, akit választottunk, akivel egész életünket meg akarjuk osztani. Mikor kinyilvánítjuk akaratunkat, nemcsak a partnerünknek szól, hanem a Szentháromságnak. 247 Az Úr megengedte, hogy megnézzem az esküvőnk napját, amikor a férjem és én áldoztunk, nem ketten, hanem hárman voltunk. Mi ketten és Jézus. 248 Amikor áldozunk, úgy egyesül velünk az Úr, mintha egyek lennénk. A szívébe visz, és a szívében egyesülünk. Jézussal együtt Szentháromságot alkotunk. Ember tehát nem választhatja el, amit Isten összekötött. Akkor megkérdezem: én megtehetem? Soha. Soha, Testvéreim az Úrban, soha nem szüntethetjük meg ezt a szövetséget. Senki nem teheti meg, miután az Úr ezt megáldotta. Ha két fiatal házasságra lép, micsoda áldás van az ilyen páron! 249 Láttam a szüleim házasságkötését: Mikor apám anyám ujjára húzta a gyűrűt, és a pap házastársaknak nyilvánította őket, az Úr egy pásztorbotot adott át apámnak. Úgy nézett ki, mint egy fönt meghajlított fénybot, ez a kegyelem, amit az Úr ad a férjnek. 250 Ez a tekintély ajándéka Istentől, amellyel a férj családjának kis nyáját gondozni tudja, ezek a gyerekei, akiket ajándékba kap, és hogy megvédje a házasságot, hogy óvja a gyerekeket az ártalmaktól és veszélyektől, amelyek leselkednek rájuk. 251 Anyámnak adott valami olyat, mint egy tüzes golyó, amit a szívébe tett. Ez a Szentlélek szeretetét jelenti: Láttam, hogy anyám nagyon tiszta lelkű asszony volt, Isten örült. 252 El se tudják képzelni, mennyi tisztátalan szellem próbálta apámat megragadni. Úgy néztek ki, mint a lárvák vagy vérszívók. 253 Tudniuk kell, ha valaki házasságon kívül nemi kapcsolatot létesít, ezek a mocskos szellemek azonnal ráakaszkodnak, kezdik a nemi szervekkel, hatalmukba kerítik a húst, a hormonokat. Megtelepszenek az agyban, elfoglalják a hipofízist, a nyálkahártyákat és az emberi szervezet minden idegszálát, és nagy mennyiségű hormont produkálnak, hogy felkeltsék az alantas ösztönöket. 254 Isten gyermekét ösztönei szexuális vágyai rabjává teszik. Olyan emberré változtatják, akiről azt mondják: élvezi az életet. 255 Könnyedén azt mondják: egy alkalom nem alkalom. De egy alkalomnak is ilyen keserű következményei vannak. 256 Ha a pár szűz, Isten különösen felmagasztalja. Isten szent szövetséget köt velük és megáldja a szexualitásukat. (Ezt az áldást az is megkapja, aki nem szűzen házasodik.) A szexualitás nem bűn. Isten áldásként adta. Ahol Isten előtt kötötték a házasságot, ott Isten jelen van, még a hitvesi ágyban is. 257 A szentségi házasságban a párok Isten kegyelmét ajándékozzák egymásnak intim kapcsolatukban, a nem szentséginél bűnökkel fertőzik meg egymást. 258 Isten örül, hogy végigkísérheti őket új életükben. Isten és ez a pár egységet képeznek. Kár, hogy sok házaspár ezt nem tudja, és nem gondol rá. Ha csak tradícióból házasodnak templomban, nem hisznek a szentség erejében, az áldás elmarad. 259 Sokan arra gondolnak, bár már vége volna a szertartásnak, mert szórakozhatnak, ehetnek, ihatnak. Elfeledkeznek az Úrról, ahogy annak idején én is tettem, kint hagyják az utcán. 260 Eszembe sem jutott, hogy meghívjam az Urat új otthonomba, új életembe. Azt szereti, ha hívjuk, hogy velünk legyen mindenhol. Azt akarja, hogy érezzük a jelenlétét. Ő, az Úr, az esküvő szentségének ellenére egyedül van, és azt akarja, hogy szabad akaratunkból kérjük és hívjuk őt. 261 Az esküvő után én sem hívtam az otthonomba. Ott hagytam a templomban, jól éreztem magam a nászúton, nem gondoltam többé rá, visszajöttem az otthonomba, őt pedig kint hagytam az utcán, soha nem gondoltam arra, hogy magamhoz hívjam. 262 Milyen jó lenne, ha a többi pár tudatában lenne ennek, és nem követné el azt a hibát, amit én akkor. Szüleim esküvőjénél még az volt a szép, hogy visszaadta apámnak a kegyelmet, amit könnyelmű élete miatt elvesztett. Isten ezt anyám, jövendő felesége iránti szeretetéből tette, mert anyám szűzen ment férjhez. 263 Az Isten meggyógyította apám piszkossá vált szexualitását, és az ezzel kapcsolatos hormonális rendellenességet. De ő nagyon „férfias” volt, egy igazi, úgynevezett macsó, és barátai újra csábítani kezdték azzal, hogy ne legyen papucs. Sikerült őt rávenni, hogy a régi életét folytassa. 264 Már 14 nappal az esküvő után megcsalta anyámat, elment a bordélyházba, hogy bebizonyítsa barátainak, hogy nem papucs. 265 Tudják, mi lett azzal a pásztorbottal, amit az Úr adott neki? A démon elvette tőle. Azok a gonosz lelkek visszatértek és rátapadtak. Apám a család bárányaitól a farkashoz állt át. Már nem a családját védte, hanem kitárta a kaput a démonoknak és az egész ház réme lett. 266 Ott fönt könnyek közt mondta: „Hála csodálatos feleségemnek, anyádnak, aki 38 éven át imádkozott értem és megtérésemért, példaértékű, áldozatkész anya volt, ő mentett meg a pokoltól.” 267 Anyám 38 évig imádkozott apámért, akit a nagyapám, aki házasságtörő életmódot folytatott, 12 évesen elvitt az örömlányokhoz, hogy férfivá legyen. 268 Tudják, hogyan imádkozott anyám a Legszentebb előtt? Azt mondta: „Uram, tudom Uram, és bízom abban, hogy nem hagysz addig meghalni, amíg meg nem élem a férjem megtérését. Nem csak a férjemért kérem, könyörgök minden olyan asszonyért, aki ugyanilyen helyzetben van. Különösen azokért az asszonyokért kérlek, akik jósokhoz, boszorkányokhoz, a mágia és a démonok egyéb eszközeihez mennek. Azokért, akik ily módon a lelküket és gyermekeiket eladják a démonoknak ahelyett, hogy hozzád mennének és imádkoznának. Állj melléjük és szabadítsd meg őket a gonosz láncaitól!” 269 Így imádkozott anyám. És tudjátok, miért szerettem annyira apámat, és miért nézek föl most rá? Mert anyám nagyon jó asszony volt, soha nem ösztönzött arra, hogy valakit gyűlöljünk, legkevésbé apánkat, pedig okot szolgáltatott volna rá. 270 Néha anyám bolondozva mondta, hogy olyan kinyilatkoztatást kapott és tudja, hogy minden súlyos bűn után megnyílik a föld, és elnyeli az illetőt. Jót szórakoztam anyám szavain, és ezért naivnak, butának tartottam. Gyakran mondtam neki: „Tudod, Isten megmutatta nekem, hogy megnyílt a föld, és elnyelte apámat.” Ezzel céloztam az ő a súlyos bűnökről tett mondására. 271 De a másvilágon megtudtam, hogy anyámnak volt egy misztikus víziója. Így válaszolt nekem: „Igen lányom, láttam apádat, amint megláncolta az ördög, és le akarta húzni a szakadékba, de én rátettem a rózsafüzéremet és elvonszoltam a templomba a Legszentebb elé. Állandó harc volt. A Sátán egyre csak le akarta húzni, és én a rózsafüzérrel ráncigáltam vissza. Amikor végre elvittem a templomba, azt mondtam az Úrnak: „Idehoztam neked, rád bízom, mentsd meg.”” 272 8 évvel halála előtt apám megtért. Mélyen megbánta bűneit, és megbocsájtást kért az Úristentől. Az irgalmas Isten megbocsájtott neki. De egykori bűneiért nem bűnhődött meg. Megbánta ugyan, meggyónta, fel is oldozták. Már nem volt alkalma arra, hogy vezekeljen. Ezért volt a tisztítótűzben, nyakig a bűzlő iszapban. 273 Gyakran elfeledkezünk az elkövetett bűnök miatti vezeklésről, ill. jóvátételről. Ritkán gondolunk erre. Sokszor van úgy, hogy nem nagyon tudjuk jóvátenni. 274 De Jézus a szentségben megadhatja nekünk a kegyelmet, hogy vezekelhessünk. Ha látogatjuk az Oltáriszentséget és kérjük, megadhatja nekünk azt a kegyelmet, hogy jóvátehessük. 275 A másvilágon mutatja meg az Isten, hogy a bűnök másokra is hatással vannak, sokszor többet ártanak, mint maga a bűn. Ezek a következmények leginkább a szeretet elleni támadások, és Isten maga a szeretet. 276 Az Oltáriszentség és a szentségimádás az egyetlen út, amely közvetlen az égbe vezet. Jól jegyezzék meg, ez nagyon fontos számunkra. 277 Ha valaki megcsalja a házastársát, az Úristent csalja meg. Megszegi az esküt, amit Istennek és partnerének tett az esküvője napján. Aki úgy gondolja, hogy nem tudja betartani, inkább ne házasodjon. Azt mondta az Úr: „Ha hűtlen vagy, magadat átkozod meg. Ha nem vagy hű, ne házasodj.” 278 Azt mondja az Úr: „Gyermekeim, kérjetek engem, hogy hűek lehessetek házastársatokhoz, hogy hűek legyetek Istenetekhez.” 279 Hány probléma és fájdalom származik a hűtlenségből! Például ha a férfi örömlányokhoz megy, vagy kapcsolatot létesít a titkárnőjével, az óvszerrel beszerez egy vírust. A mosakodás sem segít. Ez a vírus nem pusztul el, és ha később a feleségéhez megy, átviszi rá. A vírus befészkeli magát a vaginába vagy a méhbe, és valamikor rák lesz belőle. Igen, rák! 280 Ki mondja még azt, hogy a házasságtörés nem öl? És sok nő, hogy ne derüljön ki a házasságtörés, megöleti a magzatát. Egy ártatlan embert ölnek meg, aki sem beszélni, sem védekezni nem tud. Ilyen beláthatatlan következményei lehetnek egy rövid ideig tartó élvezetnek. 281 A házasságtörés sokféleképpen öl. És akkor még szemtelenül perlekedünk Istennel, szorult helyzetünkre, az iskolára toljuk, ha nem úgy történik valami, ahogy mi szeretnénk, vagy ha problémánk van, vagy betegek vagyunk. 282 Mi tehetünk róla. A bűnök mögött mindig az ellenség van. Ha súlyosan vétkezünk, mindig kinyitjuk neki az ajtót. Aztán, ha baj ér, mindig Isten a felelős. 283 Jaj annak, aki házasságot akar tönkretenni. Aki a házasságot tönkre akarja tenni, az egy sziklának ütközik, és ez a szikla maga Jézus. Isten védi a házasságot, ne kételkedjenek benne. 284 Azt is el szeretném önöknek mondani, hogy nagyon kell vigyázni az anyósoknak, hogy ne avatkozzanak bele a gyerekek házasságába, és ne tegyék tönkre azzal, hogy megzavarják a házaspár viszonyát, bizalmatlanságot keltsenek. 285 Ha nem szeretik a menyüket vagy a vejüket, mindegy jogos-e vagy sem, ne avatkozzanak be a kapcsolatukba. Inkább imádkozzanak a házasságukért. Egyszer házasodhatnak, nincs mit tenni. 286 Az egyetlen, amit tehetnek, imádkozni értük. Imádkozzanak a házasságért és hallgassanak. Hallgatásukat pedig, ha nehezükre is esik, ajánlják fel az Úrnak. Nagyon sok asszony kárhozott el azért, mert gyermeke házasságába beleavatkozott. Ez nagyon súlyos bűn. Ha látják, hogy valami nincs rendben, hogy egyikük megszegi ígéretét, maradjanak csöndben és imádkozzanak. 287 Kérjék értük Istent, kérjék a segítségét. Beszélhetnek velük, kérhetik őket, hogy mentsék meg a házasságuk, legyenek tekintettel a gyerekeikre, hogy azért van a házasság, hogy kölcsönösen szeressék egymást, adjanak egymásnak és mindig bocsássanak meg egymásnak. A házasságért harcolni kell, de soha sem közbeavatkozni, még kevésbé egyikük pártjára állni. Az ördög álnoksága 288 Aki a látta a Passió című filmet, emlékezhet arra, hogy a Sátán Urunk megostorozása idején bébi volt, nézte Jézust és ránevetett. 289 Tudják, a Sátán ma már nem bébi, ő egy szörnyeteg, minden rossz megtestesítője és producere, egy undok perverz alak, aki az embereket tévtanokkal és cselszövéssel testük, szenvedélyük rabjává teszi, pl. azzal, hogy elhiteti, hogy nem létezik. 290 Képzeljék el, milyen ravasz, hogy letagadtatja magát. Úgy tesz előttünk, mintha nem létezne, s így nyugodtam azt tehet velünk, amit csak akar. 291 Még a hívőket is megtéveszti ily módon. Ezerféle módon téveszti meg az embereket, s mindenkinek megtalálja a leggyengébb pontját. Ezért van az, hogy gyakorló katolikusok is, akik járnak szentmisére, elmennek a jósnőhöz. 292 Mert a gonosz elhiteti velük, hogy ebben semmi rossz nincs, így is a mennybe jutnak, mert ezzel senkinek sem ártunk. A démon vezeti őket, kihasználja, irányítja ravaszsággal, egy finoman, jól kifundált álnoksággal, ármánnyal. 293 De elmondom önöknek, ha jósnőhöz mennek, teljesen mindegy, mit csinálnak ott. A bestia minden esetben megpecsételi önöket, ha boszorkánysághoz fordulnak, kártyavetőt keresnek fel vagy szellemekre esküsznek, asztalt táncoltatnak, spiritizmussal vagy asztrológiával foglalkoznak. Ezek miatt a hobbik miatt, amik ma nagyon divatosak, a gonosz megpecsételi önöket. 294 Egyszer egy barátnőmmel voltam egy helyen egy boszorkánynál, hogy megtudjam a jövőt. A bestia rám nyomta a pecsétet. Ettől a pillanattól kezdve elkezdett a gonosz belső nyugtalanságot, zavartságot, felzaklatást, éjszakai rémálmokat, félelmet, kínlódást, ijedtséget okozni. 295 Még az is megfordult a fejemben, hogy öngyilkos leszek. Sírtam, boldogtalannak éreztem magam, már nem találtam meg a békémet. Imádkoztam, de az Urat nagyon messze éreztem magamtól, már nem éreztem úgy az Úr közelségét, mint gyermekkoromban. Egyre jobban nehezemre esett imádkozni. Kinyitottam a gonosznak az ajtót. A szegény lelkek 296 Térjünk vissza arra a szörnyű helyre a borzalmas torokhoz, ahol én voltam. Tudniuk kell, hogy istentelen voltam, gyakorlatilag ateista. Azt hittem, hogy nem létezik ördög, aztán meg azt is, hogy Isten sincs. 297 De itt, ilyen körülmények között kiabálni kezdtem: „Ó szegény lelkek a tisztítótűzben, kérlek benneteket, vigyetek ki innen, segítsetek nekem. Kérlek benneteket, segítsetek!” 298 Tehát kiabáltam, maró fájdalom fogott el. Észrevettem, hogy embermilliók sírtak. Hirtelen rengeteg embert láttam, jórészt fiatalokat, akiknek kimondhatatlan fájdalmuk volt. Ezen a szörnyű helyen ebben az ingoványban gyűlölettel és fájdalommal tele csikorgatták a fogaikat, üvöltés és fájdalmas kiáltás tört ki belőlük, ami megrémített, s amit sose tudok elfelejteni. 299 Értik ezt? Ez az Isten távolléte, ez a bűn, a bűnök következményei. Értik, mi a bűn? A bűnök Istennel teljesen ellentétesek, ő a végtelen szeretet. 300 Olyan rettenetes a bűn, hogy ilyen szörnyű következményekkel jár. Mi pedig viccelődünk rajta. Viccek a bűnökről, a pokolról és a démonokról. Közben sajnos nem tudjuk, mit teszünk. 301 Évek teltek el, amióta ezt átéltem, de mindig, ha rágondolok, ha ennek a sok embernek a fájdalmára gondolok (Polo asszony könnyekre fakad), nem állom meg sírás nélkül. 302 Ezek öngyilkosok voltak, akik elkeseredésükben tették, és most ebben a kínlódásban, ebben a gyötrődésben, ebben a fájdalomban voltak, körülvéve izékkel, démonok között, akik kínozták őket. Ebben a tortúrában a legrosszabb Isten távolléte, Isten teljes távolléte, mert ott Istent nem érezni. 303 És megértettem, hogy akik elveszik az életüket, addig kell, hogy ottmaradjanak, ameddig éltek volna a földön. Az öngyilkossággal kiestek Isten rendjéből, ezért mehetnek hozzájuk a démonok. 304 A tisztítótűzben a szegény lelkeket megkímélik minden gonosztól, ők már Isten szentjei és nincs semmi kapcsolatuk a démonokkal. Istenem, milyen sok szerencsétlen ember, főleg fiatalok; olyan sok sír, szenved, kimondhatatlanul szenved. 305 Ha tudnák, mi vár rájuk az öngyilkosság után, biztos inkább börtönbüntetést vállalnának, mint ilyet. 306 Tudják, milyen szenvedést kell mindemellett elviselniük? 307 Látniuk kell, hogy szüleik, legközelebbi hozzátartozóik, akik még élnek, miattuk szenvednek, szégyenkeznek, lelkiismeret furdalásuk van. 308 Ha csak szigorúbban neveltem volna, ha csak megbüntettem volna, ha nem büntettem volna meg, ha mondtam volna neki, ha ezt vagy azt tettem vagy nem tettem volna…ezek a lelkiismereti kérdések nagyon nagyok és nyomasztóak. Ez a földi pokol. 309 Hogy a hozzátartozóiknak ezt a kínlódását látniuk kell, még jobban megnehezíti a helyzetüket. Ez a legnagyobb kín számukra, és ennek nagyon örülnek a démonok, és mutogatják nekik ezeket a képeket: „Nézd, hogy sír anyád. Nézd, hogy szenved apád, hogy kétségbeestek, hogy okolják magukat, hogy veszekednek, hogy szidják egymást. Nézd, milyen fájdalmat okoztál nekik. Nézd, most Isten ellen lázadnak. Nézz a családodra, ez a te hibád!” 310 Ezeknek a szegény lelkeknek mindenekelőtt arra van szükségük, hogy a hátramaradottak jobb életet éljenek, megváltoztassák az életüket, hogy a szeretet művei teljesüljenek, betegeket látogassanak, szentmisét mondassanak a halottakért, és ezen a szentmisén ők maguk is részt vegyenek. 311 Ezzel ezek a lelkek vigasztalást nyernének. Azok a lelkek, akik a tisztítótűzben vannak, semmit nem tudnak tenni magukért. Egyáltalán semmit, de Isten a szentmise mérhetetlen kegyelmével tud tenni. Ily módon segíthetünk rajtuk, misét mondatunk, a szentmisén részt veszünk, és a szentmiseáldozaton való áhítatos részvételünket, mint adományt az Istenanya, Mária közvetítésével átnyújtjuk a Mennyei Atyának. 312 Ijedten vettem tudomásul, hogy ezek a lelkek nem tudtak nekem segíteni. Ebben a szörnyű pánikban újra kiabálni kezdtem: „Ki tévedett? Ez csak tévedés lehet! Én szent vagyok, életemben mindenki szentnek nevezett. Soha nem loptam, soha nem gyilkoltam. Senkinek nem okoztam fájdalmat. Az anyagi csőd előtt ingyen kezeltem, gyakran nem kértem pénzt, amikor nem tudtak fizetni. Vásároltam a szegényeknek. Mit keresek én itt?” 313 A jogomra hivatkoztam! Nekem, aki olyan jó voltam, a mennybe kellett volna jutnom. „Mit csinálok én itt? Minden vasárnap mentem a szentmisére, bár ateistának mutatkoztam és semmire sem figyeltem, amit a pap mondott. Soha nem mulasztottam szentmisét. Sokat mondok, ha életemben 5 szentmisét elmulasztottam. Hát mit csinálok én itt? Szabadítsatok ki innen! Vigyetek ki innen!” 314 Tovább folytattam a kiabálást, őrjöngést, rajtam az undorító kukacok, férgek. „Római katolikus vagyok, gyakorlom a vallásomat, szabadítsatok ki innen!” Láttam apámat és anyámat   315 Amikor kómában feküdtem, s kiáltoztam, azt kiabáltam, hogy katolikus vagyok, látok egy kis fényt-csak egy egészen kicsike fényecskét ebben az iszonyú sötétségben. 316 Ez a legjobb, ami ebben a szituációban történhet. 317 A sötét szörnyű lyuk fölött néhány lépcsőfokot látok, fölnézek és észreveszem, hogy apám a szakadék fölött áll. 5 évvel ezelőtt halt meg. Majdnem a lyuk szélén állt, csak néhány lépcsőfokkal följebb, mint én. Ott kicsit több volt a fény. 318 Négy fokkal följebb láttam anyámat, akinél sokkal több fény volt. Imába merült, imádságos tartásban. Mikor megláttam őket, nagy öröm fogott el, olyan nagy öröm, hogy magamon kívül kezdtem kiabálni: „Apa! Anya! De jó, hogy látlak benneteket. Kérlek, vigyetek ki innen! Tiszta szívemből kérlek benneteket, vigyetek ki innen! Vigyetek ki innen!” 319 Amikor lenéztek rám és apám ebben a nyomorúságos helyzetben látott, látniuk kellett volna önöknek is azt a nagy fájdalmat, amit kifejezett az arcuk. 320 Fönt automatikusan látnak, mert mindenkit tökéletesen ismernek. Rájuk néztem, és rögtön láttam azt a felmérhetetlen szomorúságot és fájdalmat, amit a szüleim éltek át, amikor így láttak engem. 321 Apám keservesen kezdett sírni, kezét az arcához emelte, és remegő hangon siránkozott: Ó, leányom, leánykám! 322 Anyám tovább imádkozott, s ezzel tudtomra adta, hogy ők semmit nem tehetnek azért, hogy engem kivigyenek innen. Közben az is fájdalmas volt, hogy azzal, hogy engem itt látnak, az ő állapotukat is nehezítettem. 323 Még rosszabbul éreztem magam, mert az irántam való részvéttel súlyosbítottam szenvedésüket. Megértettem, hogy azért voltak itt, mert számot kellett adniuk az én nevelésemért, amelyben részük volt. 324 Ők voltak Istentől kapott tehetségem őrei. Életükkel és példájukkal meg kellett volna védeniük a Sátán támadásai ellen. Minden szülő őrzője gyermeke Istentől kapott adottságainak. Amikor szüleim gyötrelmét láttam, különösen apámét, ismét kétségbeesetten kiabáltam: „Vigyetek el innen, vigyetek el innen!”   Eutanázia és halálba segítés   325 Ismét elkezdtem tehát teljes erőmből kiabálni: „Vigyetek ki innen! Ez tévedés lehet. Ki a felelős ezért a tévedésért? Vigyetek ki! 326 Akkor, amikor így kiabáltam, mély kómában feküdtem. Sok készülék volt rám kapcsolva. Agonizáltam. Nem jutott levegő a tüdőmbe, nem működött már a vesém, csak azért éltem, mert a gépek életben tartottak, mert a testvérem, aki szintén orvos volt, nem engedte, hogy lekapcsoljanak. 327 Azt mondta az intenzív kezelést folytató orvosoknak, akik a lekapcsolás mellett érveltek, hogy: „Nem vagytok az Isten!” 328 Az orvosoknak az volt a véleményük, hogy semmi értelme sincs már a kezelést folytatni. Már beszéltek a hozzátartozókkal, és felkészítették őket, hogy meg fogok halni, hagyjanak nyugodtan meghalni, mivel már agonizáltam. 329 De a testvérem nem adta fel. Látják az ellentmondást? Én életemben mindig az eutanázia mellett kardoskodtam, hogy mindenkinek „joga van a halálhoz.” 330 A testvérem csak azért lehetett ott, mert ő is orvos volt, s ő végig mellettem maradt. 331 És képzeljék el, amikor a lelkem a másvilágon volt, és láttam a szüleimet, akiknek teljes erővel kiabáltam, mert örültem, hogy láthattam őket, a testvérem ezt a hangot a valóságban világosan hallotta. 332 De ő félreértette a kiabálásomat. Majdnem meghalt az ijedtségtől, amikor felfogta szavaimat. Azt jelentette számára, hogy én végleg elmegyek ebből a világból. A szüleim említését úgy értelmezte, hogy értem jöttek, hogy magukkal vigyenek az örökkévalóságba. Ő is kiabálni kezdett: „A testvérem most már tényleg meghalt! Elvesztette a csatát. Apám és anyám magukkal vitték. Apa és anya el innen, tűnjetek már el! Ne vigyétek el. Gyermekei vannak, akik még kicsik. Ne vegyétek el tőlünk. A testvéremet, Gloriát ne vegyétek el. Hagyjátok itt!” 333 Az orvosoknak kellett elvezetniük őt, azt hitték, sokkos állapotba került. Nem lenne csoda, hiszen sok mindent átélt, az unokaöcsém halálát, akit el kellett hoznia a krematóriumból, a testvére halálát vagy a testvére állapotát, aki nem halt meg, de a mai nap végét már nem éli meg, ahogy az orvosok mondták. Már a harmadik napja ez ment, és ráadásul nem is aludt. Nem csoda, hogy az orvosok azt hitték, hogy kiborult.   A vizsga   334 És újra elkezdtem kiabálni: „Nem értitek! Vigyetek ki innen, mert én katolikus vagyok! Csak félreértés lehet, tévedés! De hát ki tévedett itt? Kérlek, vigyetek ki innen!” 335 Amikor ismét kételkedve kiabáltam, hirtelen egy hangot hallottam, egy édes, kellemes hangot, egyszerűen égi hang volt, kellemes izgalom fogott el. 336 Teljes békét és kimondhatatlan szeretetet éreztem. A sötét alakok, az undorító férgek gyorsan és ijedten lekúsztak rólam, mert ennek a szeretetnek nem tudtak ellenállni. Ezt a békét nem tudják elviselni. Erőtlenül a földre estek, és ott maradtak, mintha az Úrhoz imádkoznának. Ez a történés hihetetlen hatást gyakorolt rám. 337 Leírhatatlan béke uralkodott körülöttem, és hallom, amint a kellemes hang azt mondja nekem: „Na, jó, ha te valóban katolikus vagy, biztosan meg tudod mondani, hogy hangzik Isten 10 parancsolata.” 338 Milyen elfogadhatatlan felszólítás. Most blamálom magam. Saját csapdába estem a kiabálással és a beismeréssel. Az egész világ meghallhatja a szószegésem, az igaztalan beismerésemet. Kínos bemutatkozás. 339 El tudják képzelni? Azt tudtam, hogy volt 10 parancsolat. Részemről ez volt minden. Aztán „tabula rasa”, hogy mászok ki ebből? Nem föladni, valahogy csak menni fog.   Istenedet mindenek fölött szeresd…   340 Anyám mindig beszélt a szeretet első parancsáról. Végre ennek gyakorlati haszna is volt számomra. Ez a figyelmeztetés és tanítás nem volt hiábavaló. Eljött az idő, hogy mint engedelmes leányka, ezt be is bizonyítsam. 341 Anyám örülni fog neki. Lássuk, ezzel a minimális tudással átmegyek-e anélkül, hogy kiderülnének hiányosságaim. 342 Azt hittem, ennyi elég lesz, ahogy életemben megszoktam. Mindig tudtam mellébeszélni, és „kimásztam a kátyúból”. 343 Mindig úgy meg tudtam indokolni, s ily módon megvédeni, hogy mit nem tudok, és mire nem vagyok képes. Az első parancs úgy hangzik: „Szeresd Istenedet mindenek felett, és felebarátidat, mint önmagadat!” 344 És már hallom is a választ: „Nagyon jó!” Ismét hallom a kellemes hangot: „És te? Szeretted a felebarátidat?” Rögtön rávágtam: „Igen, igen, szerettem őket, igen, igen, valóban szerettem őket. Szerettem őket!” És akkor azt hallom a másik oldalon, hogy: „Nem!” Egy rövid, éles, határozott NEM! 345 Most jól hallgassanak ide! Amikor ezt a NEM szót hallottam, mintha a villám vágott volna belém, a villámcsapást olyan erősen éreztem. Olyan sokk ért. Mintha lebénultam volna. Aztán az ijedtség alábbhagyott. 346 A hang folytatja tovább: „Nem, te nem szeretted Istenedet mindenek fölött. És még kevésbé emberbarátidat, mint önmagadat! Te faragtad ki az Istenedet, olyanná alakítottad, amilyen neked megfelelt. Az Úristennek csak akkor volt helye számodra, ha nagy bajban voltál. Csak szalmaszál volt. A földre dobtad magad, amikor még szegény voltál, amikor a családod még nagyon egyszerű körülmények között élt, és te tovább akartál tanulni, jó állást akartál. Igen, akkor naponta imádkoztál, sok időt töltöttél el az imával. Könyörögtél az Úrhoz, koldultál nála, és térdre vetetted magad. Kitartóan azért imádkoztál és kértél, hogy megszabadítson a nehéz helyzetből, hogy jó iskolád lehessen, a társadalomban elismert személy lehessél. Ha bajban voltál, egyszerűen csak pénzt akartál. „Elmondok most egy rózsafűzért, de kérlek, ne felejts el, hogy pénzt kértem!” – ilyen, és ehhez hasonlók voltak az imáid! Ez volt Istennel való kapcsolatod! Így fordultál hozzá, és elképzelésed szerint ki kellett utalnia számodra egy jó állást!” 347 Valóban, így viszonyultam életemben az Istenhez. Ez a szomorú igazság, amit nem is tagadhatok. 348 Ehhez csak annyit fűzhetek, hogy számomra Isten egyfajta „bankautomata” volt. Bedobtam „egy rózsafűzért”, és ki kellett jönnie a pénzösszegnek. Ez volt a viszonyom az Úristenhez. 349 Ezt most megmutatták nekem, és világos lett számomra. Amikor az Isten megadta a jó iskolát, és segített, hogy befejezzem, amikor hozzásegített, hogy nevem legyen a társaságban, valaki lettem, amikor pénzhez jutottam, és amikor jól éltem, az Isten jelentéktelenné vált számomra, mellékessé vált az életemben. 350 Sokat kezdtem képzelni magamról. - Az önteltség nagyon veszélyes dolog az életben. 351 Az EGO-m gigantikusra nőtt, már a szeretetnek jelei sem voltak, arra sem voltam képes, hogy hálát adjak az Úrnak! Hálásnak lenni! Soha! Miért! Mindezt magamnak köszönhetem. 352 Én tettem magam „valakivé”. Mindent elértem, amiről csak álmodtam. Vak voltam. Már nem is tudtam emlékezni a könyörgésre! Soha nem tudtam azt mondani: „Köszönöm a napot, amit adsz nekem! Köszönöm az egészségemet! Köszönöm az életemet és a gyermekeim egészségét; köszönöm, hogy fedél






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!